Az új év rejtelmei 3.fejezet! :)

Sziasztok!:) Hencii vagyok !! :P:P Megírtam a kövi fejit!:) Jó olvasást.. várom a komikat.. :)

Az Új év rejtelmei – 3. fejezet
- Betegség
(Bella szemszöge)

Ülsz az ablak előtt. Vársz valamire, vársz egy csodára. Várod, hogy megjelenjen Ő. Vágysz rá, várod, hogy felemésszen az érzés.
Veled van mindig, még a képzelet repít. Álmaid csak a tieid. Senki másé. Várod azt, mi meg nem történhet. Szíved súgja a dallamot, de az agyad nem hallja azt meg.
Tekinteted az üvegablakon kívüli ponton kering. Nagyokat sóhajtasz, mert ő nincs a közeledben, hiszen nem lehet mindig melletted. Annyira szereted, mint még senkit ezen a földön.
Lehet tűz- fagy – szélvihar – bármi, a ti szerelmetek legyőzi majd azt. Ennél erősebb kötelék nem létezik a földön. Az igaz szerelem a markodban van, és nem tudod azt onnan eltűntetni, bárhogy csavargatod. Próbálod eldobni magadtól, végül mindig visszakapod. Hiszen az életed már nem teljes nélküle. Ha ő nincs, veled a nap nem süt, a madarak nem csicseregnek, a szél őrülten tombol, az eső szemlélteti a könnyid- mely úgy zuhog, mint még soha.
A percek óráknak tűnnek. Mindössze pár órára ment el mellőled, de te azt éveknek érezted.
Bármerre néztél, ott volt Ő. Ha a kovácsoltvaságyon heverő aranyszínű takaróra néztél, megláttad benne kedvesed szemét, azokat a gyönyörű – felülmúlhatatlan arany szemeket. Ha bele nézel, szemeibe csontjaid elolvadnak, mintha porcukorból lennének, szíved vad kalimpálásba kezd, fejed elveszted, mintha soha se lett volna meg.
Mindig csak Ő jár eszedben. Úgy érzed, vele kell lenned. Ha törik - ha szakad, mellette a helyed.
Lehunyod szemed, és magad elé képzeled.
Egyedi jéghideg krétafehér arcát. Hibátlan állkapcsát, gyönyörű íriszét, édes ajkait.
Soha hasonlót még nem éreztél. Elrabolta szíved ez a csodás érzés, de te ezt soha nem bántad meg. Bármennyit szenvedtél – végül minden jó irányba fordult.
Szemeid előtt ott ragyog arca, várod, hogy visszatérjen melléd.
- Bella kedvesem – szólt halkan Esme – Nem vagy éhes?
Én meg riadtam.
- Bocsánat, elkalandoztam – néztem nevelő anyámra fülig vörösen. – Nem, köszönöm nem kérek semmit!
- Minden rendben?
- Igen, persze – hazudtam.
- Lent leszek a nappaliban, ha szükséged van, valamire csak szólj! – majd kisétált Edward szobájából.
Nagyokat sóhajtottam. A földön kuporogtam az üvegfalnak dőlve. Élveztem, hogy a hideg üveg lehűti forró testem.
Szerelmem vadászni ment. Azt mondta, hogy a közelben marad, és egy – két óra múlva már visszajön.
Én még mindig itt voltam családom otthonában. Charlie nem tiltakozott, de ezt nem csodálom. Alicenek nehéz ellenállni.
Az ajtó kinyitódott, mire felkaptam fejem már egy aranybarna szempárral találkoztam.
Ingje itt-ott véres volt, és a nyakán is meglátszott, hogy táplálkozott.
- Szia – leheltem a lehető leghalkabban, hasam még mindig fájt a női problémáimtól.
Válaszul kedvenc, ellenállhatatlan féloldalas mosolyom kaptam.
- Jól laktál? –kérdeztem.
- Igen, de siettem vissza hozzád. Te ettél? – kérdezte szigorúan.
- Nem, nem vagyok éhes – ráztam tiltakozóan a fejem.
- Bella – mormolta gyöngédséggel teli hangon – Nem leszünk így jóban – suttogta.
- Dehogyisnem.
Majd közelebb hajoltam hozzá, hogy megcsókoljam, de ő elhúzódott tőlem. Meglepetten meredtem Edwardra. Mit csináltam rosszul?
- Talán előbb lezuhanyozok – nézet végig ruháján.
Kikerekedtek szemeim. Talán túlságosan is megijedtem, az előbbi reakciójától.
Edward a szemeim láttán halkan felkuncogott.
- Bella, csak a fürdőbe megyek – lehelte arcomtól néhány centire.
- T-u-d-o-m – dadogtam.
- Mi a baj kedvesem? – kérdezte édesen.
Mire én csak megráztam fejem, hiszen jó magam se tudtam, hogy mi ütött belém.
Szerelmem hangosan kifújta a levegőt, majd felállt, és kezét felém nyújtotta. Én pedig elfogadtam azt, és én is felálltam a padlóról.
- Azt hiszem én is vadászok egy kis élelem után…
Edward nagyot sóhajtott.
Értetlenül néztem kedvesemre.
- Azt hittem – mondta végig lehajtott fejjel – hogy elkísérsz.
Szám egy O betűt formálva, tátva maradt. Na, jó.. most már tuti megőrültem.
Edward újra sóhajtott. Megszorítottam kezét.
- Tényleg szeretnéd? – kérdeztem alig hallhatóan.
Szerelmem aprót bólintott. A lehető leghangosabban kifújtam a levegőt.
- Hát .. akkor… menjünk…
Összekulcsolt kézzel besétáltunk a fürdőszobába, Edward megengedte a zuhanyban a vizet.
Elkezdte ingjét kigombolni, majd nadrágját, és az összes ruháját levette magáról.
Szűz anyám! Biztos akarom én ezt?
Persze, persze, hogy akarom. De mi történt Edwarddal?
Közelebb lépett hozzám, felemelte kezeim, majd az én felsőm is lehúzta testemről.
Ő csak vigyorgott, mint a tejbe tök. Nem tudtam ellenállni szerelmemnek. Egyszerűen „rávetettem” magam. Kezeim nyaka köré csavarta, és ajkam az övére tapasztottam. Edward letépte rólam nadrágom, majd a fehér neműm. Lábaim kedvesem dereka köré csavartam, így próbáltam még közelebb kerülni hideg testéhez, melyet most tűz forrónak éreztem. Csak a képzeletem játszik velem, vagy esetleg megbolondultam? Edward teste is felhevült volna? Bella térj észhez! Szerelmem lefejtette karjaim nyakáról, és hasára tette kezeim. Ajkaimtól elszakadt, de a lábaim derekán hagyta, és így besétált velem a zuhanykabinba.
- Szeretlek – suttogta a fülem mögötti kis gödröcskébe.
Kezeim férfiasságára vándoroltak és kényeztetni kezdték azt.
- Bella – nyögött fel Edward. – Az már jóval a határon túl van.. – mosolygott édesen.
Kezeim visszatettem mellkasára. Szerelmem, hátam kezdte cirógatni, fejem vállára döntöttem, szemem, lehunytam. És az álommanók elraboltál elmém..

***

Fogaim vacogtak, mikor felébredtem. Edward szobájában voltam, a hatalmas ágyán, a takarójába csavarva.
- Bocsáss meg – nézett szemeimbe.
Majd még egy takarót terített rám, de én még mindig fáztam.
- Te nem tehetsz semmiről – mondtam dideregve.
- Még mindig fázol? – kérdezte csöndesen.
Aprót bólintottam, nem akartam, hogy távolabb húzódjon tőlem.
- Egy perc és visszajövök – nyomott egy apró csókot homlokomra.
A következő percben valaki kopogott az ajtómon.
- Szabad! – mondtam kiszáradt torokkal.
Carlisle besétált a szobába, és megmérte a lázam. Majd kiment, de én még így is hallottam Edwarddal való beszélgetését.
- Bella lázas – mondta nevelő apám.
- Nátha? – kérdezte szerelmem.
- Attól félek komolyabb egy kicsit… tüdőgyulladása van – sóhajtott Carlisle. – Adok neki pár gyógyszert, és reméljük, rendbe szedi majd…
- Köszönöm – mondta Edward
Aztán már mellettem feküdt az ágyba.
- Mindben rendbe lesz – mondta szeretetteljes hangon.

Puszit nem adok, nehogy ti is betegek legyetek :D! Sziasztok :)(L)
UI: KOMIT :D!!!

"Ajándék"...

Sziasztok!!:)
A belleblog-on indúlt új pályázat, és én jeliztem rá megint :D:P...
Szóval jobb oldalt megtalálhatjátok a bannert... katt rá és már olvashatjátok is az 1.fejit!!;)
Pusz(:♥

Az új év rejtelmei 2.fejezet

Bocsi, bocsi... késve... de sok dolgom volt!!! Ha kapok 10 komit, akkor legközelebb dupla fejivel jövök!!
Jó olvasást...

Az új év rejtelmei
2.fejezet (Bella szemszöge)
A gyógyszer

Reggel, amikor megébredtem Edward hűvös keze a hasamon pihent. Kérkedve tekintettem gyönyörű, hibátlan kezére.
Szerelmem észrevette reakcióm.
- Te húztad oda álmodban – mosolygott hamiskásan.
Egy kellemetlen érzés futott át egész testemen, az izmaim görcsbe rándultak, a fogaim pedig összekoccantak.
- Azt hiszem, szükségem van pár percre a mosdóban.
- Tudom, érzem. – felelte Edward.
Egy bocsánatkérő pillantást vetettem rá.
- Ugyan Bella, ezért nem kell bocsánatot kérned.
Mintha meg se hallottam volna szavait a fürdőszobába siettem. Amikor a zuhanyozáshoz készültem megbizonyosodtam róla, hogy valóban a havi női problémákkal nézek szembe pár napig. A forró víz cseppjei megkönnyebbülést sejtve hulltak testemre. Hiszen a görcsölésem nem, hogy múlni nem akart, hanem még fel is erősödött. Felvettem egy újonnan beszerzett melegítőalsót és egy hozzá illő felsőt, majd visszavánszorogtam a szobába.
- Jól vagy kedvesem? –kérdezte Edward.
- Persze - hazudtam.
Tényleg ennyire rémesen festek?
- Apropó, de bocsánatot kell kérnem, hiszen neked most még nehezebb. – simítottam végig szobor szépségű arcán.
A szemei most is aranybarna(!) színben pompáztak, és ajkai felfelé ívelődtek.
- Bella, nekem semmi bajom, de – már megbocsáss- te szörnyen festesz!
- Nem, jól vagyok. – bizonygattam, de korántsem éreztem jól magam.
Edward ölébe máztam az ágyán, ugyanis még mindig a Cullen házban voltunk. Reménykedtem, hogy hidegteste csillapítja fájdalmam. De persze lebuktam. A testem újra- és újra összerándult a fájdalomtól.
- Maradj itt, mindjárt visszajövök! – lehelt egy csókot homlokomra szerelmem.
Betakaróztam az ágyon talált aranyszínű takaróval, és a párnára hajtottam fejem.
Egyszer se okozott még ekkora problémát a menstruációm.
Szemeim lehunytam, és vártam vissza Edwardot.

Kinyitottam szemeim és Edward hideg keze ismét a hasamon pihent. Megfordultam, és szerelmem tökéletes arcával találtam szemben magam.
- Sajnálom, elaludtam… uhm.. – szorítottam össze ajkaim.
- Shhh – rakta kezét ajkaimra Edward.
Majd felültetett, a legóvatosabban, gyengéden érintette bőröm, mintha selyemmel simogatták volna azt.
Egy tálcát helyezett az ölembe rajta rántottával és narancslével.
- Egyél, Esme csinálta – mosolygott kedvesem.
Megráztam a fejem, kétlem, hogy ez most menne nekem.
- Kérlek!
- Nem vagyok éhes! – tiltakoztam.
Edward ajkát egy megadó sóhaj hagyta el.
Majd egy kis fehér tablettát adott a tenyerembe.
- Legalább ezt vedd be! – kérlelt.
Engedelmeskedtem Edwardnak, és lenyeltem a gyógyszert.
- Mit szeretnél ma csinálni? – kérdeztem
- Bella, azt szeretném, ha itt maradnál, és pihennél.
Aprót bólintottam.
- Charlie? – kérdeztem kissé rekedt hangon.
- Alice már telefonált neki, hogy még pár napig itt maradsz.
- Hát persze, Alicenek nem lehet ellenállni. – mosolyogtam erőtlenül.
Szemeim lehunytam, és a sötétség felé kezdtem zuhanni.

Mikor felébredtem, a hasam már nem fájt, és roppant jó kedvem lett.
Edward aranyszemeivel ütköztem.
Alsó ajkam beharaptam, hogy visszafojtsam vágyaim.
Szerelmem édesen mosolygott vissza rám.
Kezemmel beletúrtam selymes hajába, és ingjénél fogva még közelebb húztam magamhoz.
- Bella minden rendben?- kérdezte Edward.
- Remekül vagyok- mosolyogtam.
Majd Edwardot hanyatt döntöttem és ingje gombjaival kezdtem babrálni, Mindvégig ajkaink őrületes vad táncot jártak. Edward tökéletes felsőtestét kezdtem csókolni, élveztem, hogy a hidegbőrének illata megrészegíti elmém mindenegyes pontját. Éreztem, hogy férfiassága jelzi, hogy élvezi, amit csinálok, Újból lecsaptam Edward ajkaira, de most nadrágjától akartam megfosztani. Szerelmem belekuncogott a csókba, és elhúzódott tőlem.
- Bella, itt a határ!
- De élvezed…. – mosolyogtam.
Majd felsőtestem, megszabadítottam pólomtól, és újra kezdtem csókolni szerelmem.
- Bella, elég! – szólt rám szigorúan.
- Nem, nem elég! – csókoltam nyakába.
- Bella! – nyögött fel Edward.
- Tessék?- kérdeztem.
Szerelmem lefejtette kezeim nadrágjáról és maga mellé fektetett a hatalmas ágyon.
Kelletlenül felnyögtem.
Edward újra az altatóm kezdte dúdolni, melytől egyből álomba szenderedtem.

Mikor felkeltem a fejem és, a hasam is fájt.
Alice az üvegfalnál állt, és az erdőt kémlelte.
- Hol van Edward?- kérdeztem kissé rekedtes hangon.
- Vadászni ment- mondta Alice- Csalódott benned! – sóhajtotta.
- De hát miért?- kérdeztem.
- Bella, megegyeztetek, hogy a nászéjszakáig nincs szex.
- Igen, tisztában vagyok vele- válaszoltam.
Majd Alicenek hirtelen leesett a tantusz.
- Hát persze - csiripelte.
- Alice, megosztanád velem is, hogy mi történt?
- Nem emlékszel semmire? – kérdezte.
- Nem – vágtam rá azonnal.
- Bevettél egy gyógyszert!
- Igen, Edward adott görcsoldót- bólintottam.

- Bella, a gyógyszertől kikeltél magadból, és le akartál feküdni Edwarddal.
- Jaj ne, de mégis…?
- Felborította a hormonjaid…
- Mikor jön vissza Edward?- kérdeztem.
Alice egy pillanatra a semmibe meredt.
- 5 perc – mosolygott.
A testemen kellemetlen borzongás futott át, és egyből a hasamhoz szorítottam a kezem.
- Keresek neked egy másik gyógyszert- mondta húgom, és ki táncolt a szobából.
Visszafeküdtem a párnára, és a plafont bámultam.
Mégis, hogy tehettem ilyet? Edward biztos, hogy hozzám se fog ezentúl érni. Hiszen Alice is megmondta, hogy csalódott bennem.
Az ajtó kinyílt, majd be is csukódott.
- Edward én sajnálom, én nem akartam, kérlek, bocsáss meg- mondtam szerelmemnek, aki az ágy végében törökülésben helyezkedett el.
Hát ez pompás, tényleg utál.
Megpróbáltam felülni, de akaratom ellenére is egy nyögés hagyta el a számat.
- Csssshhh… - szerelmem visszafektetett, bebugyolált a takaróba és a mellkasára vont.
- Bella, én tudom, hogy nem adhatok neked meg mindent, bármennyire is szeretném, én próbálkozok, de nem akarlak teljes életveszélynek kitenni – sütötte le szemeit szerelmem.
- Edward én… - kezdtem bele mondandómba, de Alice röppent a szobába, óvatosan felsegített, majd egy tablettát és egy pohár vizet nyomott a kezembe,
- Oh, már értem- mosolygott Edward.
Alice kiment a szobából, mindvégig hatalmas mosoly tündökölt arcán.
- Azt hiszem, legközelebb másik gyógyszert adok neked.. – öltötte kedvenc féloldalas mosolyom magára Edward.

aranybarna(!) azért van a (!) a szó után, mert az egyik barátnőm le sárgázta a szemüket, és azzóta is ezt hozzuk fel.. :):D

Pusz: Hencii(:♥

Hírek..

Sziasztok!:)
Akkor tisztázzunk pár dolgot...
A törim a Breaking Dawn(4.rész) és az Eclipse(3.rész) között játszódik az én fantáziámban. :)
A friss vagy holnap vagy hétfőn jön, attól függ lessz-e időm még azt is begépelni hnap!
A blog, és a töri marad!
Köszönöm a szavazatokat-rendszeres olvasókat- és a komikat( komikból többre számítok!)
Pusz: Hencii(:♥